Szent István napi ünnepség és kenyérszentelés Kondoroson Hozzáadva: 2017-08-21
Augusztus 20-án, Szent István király, Magyarország fővédőszentje ünnepén az Evangélikus templomban gyűltek össze a kondorosiak, hogy együtt emlékezzenek államalapító királyunkra. Az ünnepi ökumenikus szentmise 10 órakor kezdődött, melyet Tuska Tibor evangélikus lelkész és Kis Illés babtista lelkipásztor celebrált.
Ünnepi beszédet mondott Ribárszki Péter Kondoros város polgármestere, melyben elmondta:
"Ahogyan az emberi életnek, úgy minden egyes évnek is megvan a maga sajátos ritmusa. Épp így, a hónapok is egymást követve teszik teljessé a múló időt, kerek egésszé, évvé formálják a rohanó percek óráit, napjait, és végül így épül fel egymás utáni történések, érzelmek sorából egy-egy élet, életút is. Hazánk élete sem kivétel ez alól, mint ahogy Kondoros város élete, története sem.
A nagy tettek, nagy bukások és a hozzájuk kötődő felemelkedések hosszú sorát nemzeti ünnepeink jelzik, emlékeztetve mindannyiunkat kötelességeinkre, melyeket a múltból és feladatainkra, amelyeket a jövőből kapunk.
Augusztus 20. helye, szerepe ebben a folyamatban egészen speciális, hiszen elvitathatatlanul legnagyobb, legegyedibb nemzeti ünnepünk, ugyanakkor mégis a legösszetettebb. Varázsa, ereje éppen ebben rejlik, hiszen államalapításunkra, István király szellemiségére emlékezve jómagam, és hiszem mi itt mindannyian, végigjárjuk történelmünk nagy állomásait.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy kondorosi lehetek. Hálás vagyok, hiszen ez a város immár hosszú évek óta mutat példát mind az összefogás, mind a közös küzdelem terén, így minden szónál szebb és felemelőbb érzés együtt ünnepelni itt az Evangélikus templomban.
A lobogó, a szívet-lelket megérintő piros, fehér, zöld üzenet mellett ott fekszik a mai ünnep asztalán a barnára sült cipó is. Cipó, mely maga is küzdelmek, munka és kitartás nyomán született. Nemrég még ringó búzamező, a szabadság, végtelenség szimbóluma, s ma már mint kézzel fogható valóság: maga az élet, maga az ifjúság- az új kenyér.
Ma, 2017. augusztus 20-án ezen hit és munka jegyében jöttünk ide tisztelt ünneplő kondorosiak, s ha emlékükben, tettekben meg is idéztük a múltat, mindezt a jövő, közös jövőnk felé fordulva tettük. Államalapításunk, ma is élő államiságunk ugyanis sokkal inkább a jelenkor és a jövendő nagy kihívása, őseinktől öröklött vállalása.
Merítsünk hát ma itt erőt és eleinkhez méltón álljunk helyt a ma küzdelmeiben, hogy utódaink majdan a mi tetteinkről megemlékezve is büszkén állhassanak meg a piros fehér zöld zászló alatt."
Ezt követően az ünnepi szentmise keretében Tuska Tibor evangélikus lelkész és Kis Illés babtista lelkipásztor megáldotta, Ribárszki Péter polgármester pedig megszegte az új kenyeret, mely később felszelve kiosztásra került a jelenlévők között.
Az egyik legszebb szimbólumunk a kenyér, amit a magyar nép évszázadokon át „életnek" is nevezett. A magyar ember szentnek tekintette, s tekinti ma is a búzát, az élet kenyerét, amiért naponta megdolgozunk.
Áldott kenyér
áldott a kéz, mely a
kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór,
áldott, ha földet szánt,
áldott, ha gazt irt, permetez,
ha gépeit
az életért vezényli éj-nap
hét határt;
áldott a kéz,
kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt
hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág,
ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit,
majd asztagot,
áldott, ha csépel, s lesz mag,
szalma, pelyva és törek,
áldott, ha gépeivel – magát kímélve –
megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet őröl,
korpát és darát,
kovászol és dagaszt,
keleszt, szakajt, formáz,
kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó,
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;
legyen, ki szeg,
legyen, ki szel,
s mindig legyen mit osztani...
legyen kenyér,
legyen elég kenyér,
legyen mindig elég kenyér,
jusson mindenkinek mindig elég kenyér,
áldott, ki szeg,
áldott, ki szel,
áldott, ki ad
(ha tettet szemrehányás nem kísér),
áldott, ki kér
s ki elfogad,
s nem fintorogva válogat, és nem fecsérel,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér,
áldott kenyér,
mely ezredekre értünk lett a kincs,
kenyér, kenyér,
legyen fekete, barna vagy fehér,
halál, ha nincs,
s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér,
s áldott a száj, ha megköszönni kész
morzsáit is...
További képek a galériában megtekinthetőek:
http://ribarszkipeter.hu/index.php?route=public/gallery&gallery_id=154