A Szabadság Napja – Városi ünnepségen emlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharcra Hozzáadva: 2018-10-23

Magyarnak lenni és megmaradni magyarnak – ebben segítenek az ünnepek, a közös pillanatok. 1956 október 23-ra emlékezni, tisztelettel adózni a hősöknek, a szabadságharcosoknak, ez minden magyar feladata ezekben a napokban. Így tettünk városunkban is, hiszen október 23. közös örökségünk. A mai délutánon, az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulója kapcsán tartott ünnepségünkön, melyet Kondoros Város Önkormányzata és a Dérczy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény szervezett, ismét együtt emlékezhettünk az 1956-os forradalomra és a mártírhalált halt hősökre városunkban. A napsütéses délutánon a megjelent emlékezőket Hévizi Róbert, a Dérczy Ferenc Könyvtár és Közművelődéi Intézmény vezetője köszöntötte, majd közösen elénekeltük a nemzeti Himnuszunkat.

Ezt követően ünnepi gondolataimat oszthattam meg a jelenlévőkkel, melyben elmondtam: "Az igen és a nem, az emberiség két talán legősibb szava, talán ezért is volt ideje ennyire letisztulni, egyszerűségükben is egyértelművé, megfellebbezhetetlenné válni. Vannak azonban olyan időszakok, amikor különösen megnő a szerepük, amikor a sok beszédnek már annyira sok az alja, hogy ehhez a két alapvető fogalomhoz kell visszatérnünk, hogy tisztán láthassunk, hogy semmiféle mesterkedés ne sodorhassa el előlünk a célt. 1956 egy ilyen időszak volt, két korszak, hiszen két világ határán volt szükség arra, hogy tudjuk mit akarunk és mit nem. 56 kapcsán, noha történelmi léptékkel mérve nem is kell olyan messzire visszamennünk, inkább mégis nevek, reánk hagyományozott jelszavak, szimbólumok szöknek elénk. A szabadság, mint minden korban, ma is elsősorban tettvágy, hiszen a szabadság munka és nemzetet egybefogó cél nélkül önpusztításba csap át. A történelem próbák sorát jelenti minden nemzet számára. Próbákét, melyeken keresztüljutva, gyarapodva épülhet fel egy erős nemzedék. Nemzedék, mely gyarapítja megkapott örökségét és egy még gazdagabb, még egységesebb nemzetképet ad tovább az utána következőknek. Ezen próbákat azonban nem pusztán fegyverrel és diplomáciával, hanem hittel lehet csak kiállni. A mi kapott örökségünk meghatározó része 56, ám mint mindenhez, ehhez is hozzá kell tennünk a magunk részét, magunk munkáját a jelen kihívásaival folytatott küzdelmeinkkel. Ezen kihívásokkal a munka a jegyében kell szembenéznünk Széchenyi, Deák vagy éppen Nagy Imre örökségével felvértezve. „Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát! Ez a dolgunk ezen a világon! Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle."- int bennünket Mindszenty József. Tartozunk hát nekik, 56 hőseinek, de önmagunknak is azzal, hogy teljes hittel és tudásunk legjavával harcoljuk tovább harcukat, s vívjuk meg a XXI. század magyar forradalmát is."

Ünnepi gondolataimat a Békéscsabai Jókai Színház kiváló művészeinek előadása követte. A színvonalas műsorban felvillantott pillanatképek segítették az október 23-án történt események felidézését, ezzel is közelebb hozva hozzánk a kor szellemiségét, gondolatait.
A városi megemlékezésünk méltó zárásaképpen a Katolikus templomkertben folytatódott a tiszteletadás. Laurinyecz András 1956-os mártír emléktáblájánál a városvezetés, a Szlovák Önkormányzat képviselői, Dankó Béla országgyűlési képviselő, városi intézményeink vezetői, majd a pártok, civilszervezetek helyezték el a tisztelet koszorúit és mécseseit.
Emlékezzünk a forradalom Hőseire! Dicsőség a Hősöknek!

További képek a galériában megtekinthetőek:

http://ribarszkipeter.hu/index.php?route=public/gallery&gallery_id=196