„A magyar szabadság születésnapja” – október 23-ára emlékeztünk Kondoroson Hozzáadva: 2017-10-23

Az 1956-os forradalom és szabadságharc október 23-án kezdődött a budapesti diákok békés tüntetésével, és november 11-én a fegyveres felkelők ellenállásának a felmorzsolásával fejeződött be. Nem több mint három hét, de történelmünk talán legkiemelkedőbb időszaka, melyet az egész világ a szívébe zárt. Példát adtunk mindenkinek bátorságból, összefogásból, hiszen a magyarság, ez a kis nép, szembe mert szállni az elnyomással. Dávid harcolt Góliáttal.
Mint országszerte számos helyen, városunkban is ünnepélyes megemlékezést tartottunk, Kondoros Város Önkormányzata és a Dérczy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény szervezésében, az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulóján, mely idén is a Városi Művelődési Házban kapott helyet. Az egybegyűlteket Horcsák István köszöntötte, majd a Himnusz közös eléneklése után Zuberecz Tibor szavalatával és a Vári Ferenc által vezetett helyi általános iskola énekkarának műsorával folytatódott a megemlékezés.

Ezt követően ünnepi beszédem bevezetőjében Széchenyi István, a reformkor kiemelkedő egyéniségének gondolataival - „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” - köszöntöttem Kondoros város ünneplő közönségét az 1956-os forradalom 61. évfordulóján.
Idézve a beszédemből: "Nemzeti ünnepeink, történelmi sorsfordulóink többsége – valljuk be – több tanulságot, mint diadalt jelent sokat próbált, sok vihart megélt hazánknak, s benne nekünk is. Meg is állunk évről-évre, hogy mint hálás utókor, fejet hajtsunk nagyjaink emléke előtt. Hagyománnyá vált emléknapjainkhoz azonban mégis méltatlan volna, ha csupán a rezignált emlékezés színtereiként tekintenénk rájuk. Azok az egész nemzetet megmozgató eszmék, azok a tettre serkentő indulatok, amelyek elődeinket arra sarkallták, hogy saját kezükbe vegyék sorsukat, ennél jóval többet érdemelnek.
Nincs még egy állam a világon, amely ezt fényesebben tárhatná a nagyvilág elé, mint a magyar. Rákóczi kurucai, 48 honvédei, Trianon fájdalomban összekapaszkodó magyarsága után 56 hősei voltak azok, akiknek torkából ugyanaz a szó szállt a világ felé: elég! Mennyi minden van ebben kis szóban, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mely véget és új kezdetet egyaránt hordoz, melyből éppúgy süvölthet dac és erő, mint fájdalom és kétségbeesés. Hányszor mondtuk már ki életünk során ezt, mint egyfajta örökséget, amely hányatott sorsú nemzetünk európai történelmének talán legkegyetlenebb de egyben leglényegretörőbb esszenciája: ELÉG!
Ezért nem állhatunk most sem némán itt és sehol a világban ma, október 23-án, hiszen még tart ez a harc, még nem ért véget! Ötvenhat üzenete élő valóság, örök útravaló valamennyiünk számára. Ma, 2017-ben különösen nagy jelentősége van ennek az örökségnek. Talán soha nem volt ennyire időszerű a gondolat: a magyar forradalom lángja soha nem hunyt ki s, hogy ma ezt a lángot mindennél magasabbra kell emelnünk. A munka elkezdődött, az út, amire léptünk nem könnyű, de adjon erőt, adjon hitet a tudat: a magyar függetlenség és felemelkedés ezen útja 1956. október 23-án nyittatott meg. Az akkori generációtól a kegyetlen történelem megtagadta, hogy végig is érhessen rajta. Tartozunk hát nekik, 56 hőseinek, de önmagunknak is azzal, hogy teljes hittel és tudásunk legjavával harcoljuk tovább harcukat, s vívjuk meg a XXI. század magyar forradalmát."

Az ünnepi összeállítást követően, a hősökre és mártírokra emlékező ünnepségünk a Művelődési Házban a Szózat hangjaival zárult.
A városi megemlékezés méltó zárásaképpen a Katolikus templomkertben folytatódott a tiszteletadás, ahol Laurinyecz András 1956-os mártír emléktáblájánál helyeztük el a jelenlévőkkel a tisztelet koszorúit és mécseseit.
Tisztelet a Hősöknek!

További képek a galériában megtekinthetőek:

http://ribarszkipeter.hu/index.php?route=public/gallery&gallery_id=164